Tomasz Tomaszewski: Célkeresztben a tökéletesség

Egy olyan világban, amelyben annyi képet látunk, hogy már szinte közömbösek vagyunk irántuk, vajon mi kell egy olyan kép létrehozásához, amely megragadja és elgondolkodtatja az embereket?

Egy olyan világban, amelyben annyi képet látunk, hogy már szinte közömbösek vagyunk irántuk, vajon mi kell egy olyan kép létrehozásához, amely megragadja és elgondolkodtatja az embereket? A több mint 30 éves tapasztalattal rendelkező fotóriporter, Tomasz Tomaszewski, aki a világ legnagyobb kiadványait is a megbízói közé mondhatja, megoszt velünk néhány tippet, hogyan lehet a szép képeket mélyebb jelentéssel megtölteni.

A titok nyomában
Az élet egyik általános érvényű szabálya, hogy ha valami titkot vagy rejtett jelentést hordoz, értékesebb lesz. Tomasz szerint ugyanez a szabály vonatkozik a fényképezésre is. Ha gondolatban megkapargatjuk a nagyszerű képek felszínét, mindig kiderül, hogy többről van szó, mint az első pillantásra nyilvánvaló látnivalóról.
„Ahhoz, hogy nagyszerű kép jöjjön létre – fejti ki –, létre kell hozni valamit, ami egy titkot vagy metaforát rejt. Azok a legjobb képek, amelyek felszítják a képzelőerőnket és kérdéseket vetnek fel bennünk, arra sarkallva minket, hogy válaszokat keressünk.”

A kevesebb több
Arra kell törekedni, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a kép. Mindenki tudja, hogy a világ összes szerkesztési trükkjével sem lehet egy rossz képből kiváló képet csinálni, de Tomasz szerint tényleg érdemes jól átgondolni a felvételt, mielőtt megnyomnánk a zárgombot. Mi lenne, ha egy lépést előre vagy hátrafelé lépnénk, módosítva a keretet és azt, amit a néző lát?
Tomasz meggyőződése, hogy a célunk fellelni a történet elmesélésének és az üzenet átadásának lehető legegyszerűbb módját.
„Számomra – szögezi le – a tökéletesség elérése a redukálásban rejlő kihívást jelenti: redukálni egy képet a legalapvetőbb elemekre úgy, hogy mégis közvetítse a jelentéstartalmat. Azt akarom, hogy ha ránézek egy fényképre, a másodperc töredéke alatt megértsem.”

Bízzunk a szemünkben
Nem véletlen, hogy olyan sok ikonikus kép készült 35 mm-es vagy 50 mm-es objektívvel – ezek az emberi látáshoz legközelebb álló látószöget kínálják, és emiatt úgy érezzünk, hogy részesei vagyunk a képnek. Noha Tomasz a Sony α7R III fényképezőgépet FE 24–70 mm f/2.8 GM objektívvel használja, törekszik arra, hogy felvételeivel a lehető legközelebb legyen a 35 mm-hez. Ennek érdekében még egy kis jelzést is elhelyezett az objektívjén, hogy könnyen rá tudjon állni erre a gyújtótávolságra. Javasolja a 35 mm-es vagy 50 mm-es gyújtótávolsággal való fényképezést, mivel ez jelenti a kihívást az izgalmas jelenetek rögzítésére, anélkül, hogy optikai trükkökre támaszkodnánk a perspektíva módosításához.

„24 mm-es vagy 28 mm-es gyújtótávolságú objektív esetén lehet, hogy egy unalmas jelenetet szemlélünk – magyarázza –, a képkeresőbe nézve azonban valami különös dolgot látunk, amely eltér a szemünk által érzékelttől. Az agyunk nem azt látja, amit szabad szemmel néztünk. Ha azonban 35 mm-es vagy 50 mm-es objektívet használunk, és nincs semmi különös a szabad szemmel figyelt jelenetben, a képkeresőn keresztül is unalmas lesz a látvány. Tehát különösen az 50 mm-es fókusztávolságra igaz, hogy teljes mértékben le kell döbbennünk valamitől és lenyűgözőnek kell találnunk valamit ahhoz, hogy ténylegesen megnyomjuk a kioldógombot.”

Empátia
Hogy mi a legfontosabb tanács, amelyet Tomasz a fotóriporterek és dokumentumfotósok új generációjának szán? Legyen beleérző képességük.

Bővebben: „Nem attól vagyunk emberi lények, hogy empatikusak vagyunk az országunk, vagy akár a családunk vagy szeretteink irányában, hanem attól, hogy képesek vagyunk átérezni egy olyan személy helyzetét, akire csupán ránéztünk. Amikor mostanában fényképeket szemlélek, olyan hidegen hagynak, mint a jéghegyek. A képeket készítő személyek nem embereket látnak az általuk fotózott alanyokban – nem szubjektíven kezelik őket, hanem tárgyként, mondhatni színészként. Technikailag rendkívül jól megalkotott képek készülnek emberekről, de nincs bennük lelki mélység. Az empátia elengedhetetlenül fontos.”